2010. május 27., csütörtök

Nyúl

Vasárnapi ládázásunk Győr környékére vezetett bennünket. Egészen jó kis napnak nézett ki ez a vasárnap. Viszonylag kevés emberrel találkoztunk az útvonalunkon. Egy-két még nem begyűjtött győri láda után Nyúl községet vettük célba. Egy kicsit túráztunk a dombokon és elhaladtunk a dombokba épitett pincék sora mellett. Érdekes látvány volt. Innét irány a kilátó, ahonnét remekül rá lehetett látni Pannonhalmára, Győrre és a környező településekre.
A pannonhalmi tájvédelmi körzetben már javában virágoztak a tavirózsák. A madárlest a lápos terület közepére építették. Cölöpökre épített deszkaút vezetett ide. Mikor felmentünk a lesre egy békakórus örömzenélt nekünk. Miután elhallgattak a madarak éneke erősödött fel. Bizonyára jobban éreztem volna magam, ha ismertem volna a különböző madárfajták énekét. De így laikusként is számtalan dallamot különböztettem meg.
A Püspök erdőben még levezetésként kerekeztünk egyet. A nyugalom szigetet előszeretettel látogatják a győriek. Néhányan már napoztak is. Végül egy sörrel koronáztuk meg az utunkat...

- nyúli borospincék









- a távolban Pannonhalma és Győr a nyúli kilátóról









- a pannonhalmi tájvédelmi körzet halászstandjai, csónakroncs









- egy kis torna a Püspök erdőben, megtett útvonal











Adatok: GC208E9, GC241RP, GC2429V, GC26GR0, GC45B4, GC1ZNFK, GC1Z89F, GC208FK

2010. május 25., kedd

Sörkóstolás

Eddig 2 főzetet sikerült csinálnom, amiről részletesebben a sörfőzés fejezetben lehet olvasni. Az első Brewferm Gold pilzneri típusú világos sör volt.
A palackbontás utáni pukkanás sokat sejtetően árulkodott a sör magas szénsavtartalmáról. A hab csak úgy rohant felfelé a pohár falán. Most, hogy vártam az éréssel majd 2 hónapot a zavarosság megszűnt. A sör kitisztult. Az első pohár kiöntés csillogóan tiszta. A második kitöltés már kicsit zavarosabb. Kinézetre egyfajta átmenet már a búzasör kategóriába. A kiöntésnél vigyázni kell arra, hogy nehogy felkeveredjen az üveg aljára ülepedő sörélesztő. Én ezt úgy oldom meg, hogy az üvegből 1-1,5cm-t már nem öntök ki. Mivel a sör egy élő kultúra ezt a "szépséghibáját" nem lehet eltávolítani. Pontosabban el lehetne, mondjuk magas nyomású szűréssel mikrofiltereken keresztül, vagy nagyobb térfogatú érleléssel és többszöri ülepítéssel. A kóstolás után egyfajta kiegyensúlyozott karakterű nőies sört kóstoltam magas szénsavtartalommal. Nem a magas komlótartalmú kategória szóval a nőknek biztos bejönne. Ízvilága a Gambrinushoz hasonlítható. Kellemesen frissítő minden egyes korty belőle.
A második sör pedig a Brewferm Diabolo magasabb alkoholtartalmú világos sör volt. A sötét mézsárga színe miatt rögtön a juharméz jutott eszembe. A maga 8%-os alkoholtartalmát már az első üveg után lehetett érezni a fejben:). Kicsit testesebb karakter, mint az előző. Komlótartalma közepes, szénsavtartalma alacsonyabb az előzőtől. Összességében mindkét sör ízlett, így siker koronázta a főzésbe fektetett munkámat és újabb erővel látott el a folytatáshoz.

2010. május 17., hétfő

Muzslai borozás

A hétvége borgőzös hangulatáról az Árendás pincészet gondoskodott. Muzsla felé menet gondoltam jó lenne felszedni egy-két ládát, de valahogy az időjárás közbe szólt. Mondhatni egész nap rendületlenül szakadt az eső. De azért a zsitvatoroki harangoknál megálltunk egy kis pihenőre és begyűjtöttük az itt található ládát. A borozásunkra az eső nem volt hatással. Pár méterrel a föld színe alatt egy más hangulatú világba csöppentünk elszigetelődve ezzel az időjárás viszontagságaitól. Ízlelgettük, csapolgattuk, elemeztük a hordókban levő borokat egymás után. Valahogy elröppent a pincében töltött másfél óra. Ezalatt a lányok elkészítették a lángosokat, amiket a megéhezett borozók pillanatok alatt fel is faltak. Ezután folytatódott a borozgatás, beszélgetés. Kellemesen, remek hangulatú hétvégében volt részünk. Köszönet érte a házigazdá(k)nak...

- zsitvatoroki béke, borospince









- kóstolás, csapolás











- házigazdánk, sütögető lányok, lárva állapot










Adatok: GC1ETQA

2010. május 13., csütörtök

Hidas

Érdekes utacskát vettem észre a térképen Hidason. Kíváncsi voltam mi leledzik arrafelé, így kora reggel nekivágtam az útnak. Ha szűk, helyenként hullámos földutakon kell közlekedni mindig átérzem a terepjáró hiányát. Az állatkák még nem vonultak vissza rejtekhelyeikre. Így utamat számtalan fácán, kacsa és nyúl keresztezte. Nem nagyon zavartatták magukat ahogy elhaladtam mellettük. Az út végén piramisba botlottam. 1919-ben egy leszállni készülő repülő zuhant le itt fedélzetén M.R. Štefánikkal. A piramis alakú emlékművet az áldozatok emlékének állították. Nem messze innét rálátni a repülőtérre és a védett övezetben egy gömb alakú dologra. Olyan víztároló forma, csak szögletesebb. Mikor közelebb mentem a biztonsági kamerák rám meredtek. Így hát biztos, ami biztos mosolyogtam. Hátha benne leszek a TV-ben:). Érdekes módon a reggeli futók és kerékpárosok már útra keltek. Nem lepődök meg azon, hogy erre mozdulnak ki ők is. Hiszen friss levegő, állatkák és nyugalom tölti be ezt a vidéket...

- úton, úton, útfélen









- márpedig piramisok vannak itt is:)









- pozsonyi reptér, valami ami, nyugalomterápia (klikk)






Adatok: GC1D530

2010. május 10., hétfő

II. Magyar Majális

Szombaton Dunaszerdahelyen a Magyarok Szövetsége és a Csemadok rendezésében dús programmal megrendezésre került a II. Magyar Majális. A reggeli toborzót körmenet kísérte a vásártér területén. Ezt követte az ünnepélyes istentisztelet a Szent Korona hiteles másolatának a koronaőrök jelenlétében. A korona kiállításra került a sportcsarnokban, ahol mindenki tiszteletét tehette. Majd 13 órától gyerektánc előzte meg a májusfaállítást. Később folyamatosan ének és tánccsoportok, majd barantások bemutatója következett. Az estet a Felvidéki Rockszínház és a Big Man Band zenekar fellépése zárta. Ételben, italban, árusokban nem volt hiány. Részesei lehettünk egy mangalica feldolgozásának is. A bor utcában kóstolgathattunk a borok széles választékából. Az árusoknál pedig kivételesen nem bóglit, hanem hagyományos magyar termékeket vásárolhattunk. Az ide látogatók megismerhették nemzeti értékeinket és kultúrált körülmények között szórakozhattak. Jó volt látni a fafaragót munka közben, méhviaszból gyertyát önteni és élőben hallani a magyar népmese dallamát...

- indul a körmenet, érkezik a Szent Korona









- ünnepélyes istentisztelet, táncműsor









- májusfaállítás, borok utcája









- fafaragó, a jó öreg körtemuzsika









- asszonyverés, esti koncert

2010. május 6., csütörtök

Dunacsún

Hétvégi barangolásom a Keszölcés-Vajka kompátkelés után majdnem egy sikló félbeszakításával kezdődött. A robogóval épphogy megálltam az úton átkelni szándékozó sikló előtt. Mikor megálltam a sikló agresszívre vette a figurát. Kicsit megemelkedett és sziszegve nézett rám, hogy most mi lesz. Csak álltam és csodáltam a kifejlett példányt. Pár pillanat alatt eldöntötte, hogy inkább megfordul és odébbáll. Na így gondoltam én is. Utánaolvastam aztán, hogy ami a védekezést illeti a sikló egy kimondottan lusta fajta. Ha valaki hirtelen elkapja nagyon ritkán harap. Inkább eljátsza kilógó nyelvvel és szivárgó vérrel a torkából, hogy döglött. Ha pedig jobban megijed képes kloákájából kiűríteni a förtelmesen büdös gyomortartalmát támadójára.
Miután sétáltam egyet a vizisport pálya mellett átrobogtam a gáton. Eztután egy picit hosszabb út várt rám. Érdekes módon a járművel behajtani tilos tábla ellenére rengetegen piknikeztek ezen a részen. Amit észrevettem, hogy feltűnően sok műanyag palack van itt szétdobálva. Miért van az, hogy egyesek csak kihasználják a természetet csak úgy minden szemetet maguk mögött hagyva? Ráférne erre a területre egy alapos tisztítás.
A dunacsúni parkkal és tavakkal persze más a helyzet. Ez a rész már tetmészetvédelmi övezet. A pozsonyiak ide járnak fürdeni nyáron. Ennek köszönhetően a hely rendezett váltakozó növényzettel, színes állatvilággal és kijelölt turistautakkal. A nagy terület kielégíti a sétálni vágyók igényeit és a könnyű túra kedvelőit.
Az útvonalat rögzítettem. Sárgával vannak jelölve a már képzeletbeli határok. Pirossal pedig a megtett útvonal. Ami pedig a léptéket illeti: robogóval megtett táv 100km, gyalog 10km.

- úton és útfélen, sikló sikló









- vizisport areál, gát távolról









- dunycsúnyi tó, lápos övezet









- útvonaltérkép











GC adatok:GC1KNBJ, GC16QKX, GC22FPC, GC1ZNKN, GC13PV4, GC1R6N5

2010. május 3., hétfő

Ha zavar az avar

A múlt héten megérkezett az új navigáció: egy Garmin Oregon 550-es. A két hét lehozatali idő végtelennek tűnt számomra. Már viszketett a kezem a hiányától. Addig csak a youtube-on szemlélhettem a kiszemelt darabot. Ezúton is köszönet Sanchonak az infókért. Amikor megjött feltöltöttem rá a topográfiai térképeket. És irány a természet....
Persze hiába van nálam az egyik legjobb terepnavigáció, ha a természetben található akadályok meggátolnak a továbbhaladásban, vagy a keresésben. Vagy csak úgy ítéled meg, hogy azt azért mégse kéne. Értem az elatt a következő helyzeteket:
1/ Egy hatalmas virágzó repceföld szélén állva 900m-t befelé mutat a GPS. Oda, ahol az a két fa van. Elindulni, vagy maradni? Itt a nagy kérdés. Ha elindulok sárga leszek a virágportól, mint Maja a méhecske. Végső soron jobbnak láttam kicsit várni ezzel a ládával. Legalább a virágzás végéig.
2/ Sűrű aljnövényzetben a teoretikus nullával a kijelzőn keresem a ládát. De sehol semmi gyanús terület ahol megtalálhatnám. A fákon, fák tövében semmi. Kutatás az avarban__semmi. Egyszer csak valami megmoccant. Tőlem másfél méterre a tojó elmozdult a tojásokról. Egy fénykép, majd jobbnak láttam nem zavarkodni és tovább álltam. Majd legközelebb, gondoltam.
3/ Már csak 80 méter. Egyenesen előre. Mindjárt ott vagyok. Csak magas a vízállás. Az átkelés lehetetlen. És még csak híd sincs. Na erről ennyit. Kutyagolhatok vissza. Pedig már olyan közel volt...